A Kelet-európai vagyis az orosz kulturális közeg

A Népi játékok az azokat megalkotó emberek élénk kifejeződése; az etnikai visszatükröződése, a történelemnek és fejlődésnek. Ezen kívül a pedagógia és a pszichológia szerint a népi játékok kiváló oktatási és nevelési módszerek. Amellett, a testi-lelki erősítésének is nagyszerű módja, amely fejleszti a gondolkodási készséget és a fantáziát. Az Orosz nép éppen a játékba szőtte az életéhez kapcsolódó számtalan élményét.

S. Vorobyov

Szinte lehetetlen leírni azt, hogy pontosan hány orosz népjáték, népzene, néptánc stílus és népviselet létezik Oroszországban. De azt hiszem, nem is kell azokat számba venni, elegendő leírni néhány jellegzetességüket ahhoz, hogy megismerhessük lényegüket.

Az alkotás maga, de különösen a népi alkotás kevésbé tartozik az objektív, vagy pontos tudományok közé, hisz ritkán ismétlődik, és tele van improvizációval. Teljes mértékben szubjektív dolog, és maga a szubjektum benne a nép, egyetlen személy, vagy összesített személy formájában. A zene, vagy tánc alkotás elsődleges művészet abban az értelemben, hogy hangulat formájában közvetlenül az emberen belül jelenik meg. A létrejött hangulat interakciót indít a külső tárgyakkal, vagy a saját testtel és létrehozza a mozgást.

Meg tudjuk számolni, hogy egy adott népnek hányféle kifejezési módja létezhet? Elvileg igen, de a számbavétellel nem élhetjük át a kultúrával való eggyé válás, hozzátartozás, az alkotás, vagy a mozgás örömét. Ez nem csak szubjektív, hanem relatív tapasztalás is.

Ilyen relációk alapján az orosz népre is sok jó és rossz jellemzőt lehet találni. Európában talán az egyik legszokatlanabb és legérthetetlenebb tulajdonsága az, hogy az oroszok között bárki a nyelvét, a kultúráját, a zenéjét, a táncát, a színeket stb. sajátjának tekinti és saját szükségletei szerint alkot benne, él vele, és követi vele a saját életének változásait. Ezen tulajdonságok miatt nem fontos az a kérdés, hogy hány ének, vagy tánc stb. létezik Oroszországban, mert válasz rá csak az lehet: „ahány ember”. Maga az interakció és a belső szabadság benne a legnagyobb érték. Az alkotás, az érzelem, a test önkifejezési módja és az átélés szabadsága.

Minden orosz zene/tánc alkotásban meg lehet találni az orosz emberre és környezetére jellemző tágasságot-merészséget (ami lassúbb-gyorsabb tempóval fejeződik ki), a különleges életörömöt, a dallamosságot, a szerénység és az egyszerűség kombinációját, a nagy értelem keresését, és a méltóság fontosságát. Ezen elemek elsajátítását az orosz gyerekek már a bölcsőben elkezdik, és sokáig tanulják. Persze, mint bármilyen népben, mindenki más-másképpen tanulja meg, valakik teljesen el is utasítják a kulturális közeget. Azonban az öröklődéssel, a természettel, az anyatejjel, a nyelvvel és a hangkészlettel mindenkibe akkor is beleivódik az a valami, amit később orosznak nevezik.

Orosz néptánc

Az orosz néptánc zenéjének ritmusa általában 2/ 4 vagy 6 / 8 ütemet tartalmaz. Tempója szerint lassú, gyors és kombinált. Az orosz néptánc kaphat megnevezést:

1. az elsődlegesen megjelent dal után mint pl. „Kalinka”, „Oly cvetjot kalina”.

2. a szereplők száma szerint pl. „Parnaja” (Kettes), „Csetvjerka” (Négyes).

3. a tánc rajza után, pl. „Pletjeny” (fonat), „Vorotca” (kapu).

4. a táncjáték alapján, pl. „Bujócska”, „Rucselyok”.

A néptáncot a szereplők szerint is lehet csoportosítani. Vannak:

1. Leánytáncok, amelyek általában finom mozgásokból, forgásokból, körtáncokból állnak. Eredete abba a mélységre mutat, amikor az orosznép még természet központú volt, a világot és az időt a régi mód szerint „Kalyada” módon számolta. Abból az időből fennmaradt mozgástípusai:

a.) „Rucselyok” - a víz jellegzetességét jelentő mozgások, olyan, mint spirálos tánc, patak utánzó tánc, stb.

b.) „Zmejka” – a kígyó mozgását utánzó menet

c.) „Veterok” - szélutánzó mozgásokat fejeznek ki a kendő lengetésével, a kör közepébe való be-ki lépéssel, önmaga körüli forgással stb.

A leánytáncban korhatár nincs, így a „leány” egy gyűjtőnév, ami az egész női nemet átöleli. A női táncra jellemző a folyékony, könnyű, fenséges és játékos mozgás.

2. A legény táncokra jellemző az intenzitás, a merészség, az akrobatikus és harci elemekkel dúsított koreográfia. Gyakori a vetélkedés (perepljasz)

3. A páros táncok általában hasonlítanak a szláv népcsalád táncaihoz.

4. A vegyes táncok típusai:

a.) „Horovod” - korhatár nélküli, kézzel fogott tánc. Ezt a tánctípust általában vidám, szerelmes, vagy szomorú dalokkal, játékkal kísérik („Bajare”). A kézfogás variációi:

– sima oldalt nyújtott kézfogás,

– keresztezett kézzel való kézfogas,

– előre hátra nyújtott kézzel kézfogás.

b.) „Kolovorot” - ősi, a farsangbot (maszlennica) körüli tánc játékkal, a meleg időt dicsérő énekkel. A régi időszámoláshoz tartozó szertartás, amikor az oroszok ősei az időt a nap és a hold segítségével számolták. A nap-időt „kol” (egyenes, végén hegyesen kifaragott bot) segítségével mérték. Ez a táncstílus az elmúlt két évezred alatt először összeolvadt a „horovod” tánccal és később elveszítette értelmét. A régi hit követőinek lelkesedése által maradt fenn. Manapság újra születik, új értelmet kap a farsang ünnepeken. Néhány elem érdekes módon hasonlít a magyar hagyományhoz, pl. a farsangbot fonásához.

c.) Az „élő kör” - nyitó-záró-hullámzó mozgásokat tartalmazó kör koreográfiák.

d.) Humoros, vetélkedős, játékos, udvarlós és szólós dalok-táncok, paródiák és drámák, amelyek intenzív, cifrás lánylépeseket és akrobatikus elemekkel dúsított fiús részeket egyaránt tartalmaznak.

Odnorobova Eugénia

lektorálta: Megyesi Éva

Sitkéry Iván