Astangajóga Oktatási és Kulturális Közhasznú Alapítvány

Orosz néptánc

Az orosz néptánc zenéjének ritmusa általában 2/ 4 vagy 6 / 8 ütemet tartalmaz. Tempója szerint lassú, gyors és kombinált. Az orosz néptánc kaphat megnevezést:

1.  az elsődlegesen megjelent dal után mint pl. „Kalinka”, „Oly cvetjot kalina”.

2. a szereplők száma szerint  pl. „Parnaja” (Kettes), „Csetvjerka” (Négyes).

3. a tánc rajza után, pl. „Pletjeny” (fonat), „Vorotca” (kapu).

4. a táncjáték alapján, pl. „Bujócska”, „Rucselyok”.

A néptáncot a szereplők szerint is lehet csoportosítani. Vannak:

1.   Leánytáncok, amelyek általában finom mozgásokból, forgásokból, körtáncokból  állnak. Eredete abba a mélységre mutat, amikor az orosznép még természet központú volt, a világot és az időt a régi mód szerint „Kalyada” módon számolta. Abból az időből fennmaradt mozgástípusai:

a.)  „Rucselyok” - a víz jellegzetességét jelentő mozgások, olyan, mint spirálos tánc, patak utánzó tánc, stb.

b.) „Zmejka” – a kígyó mozgását utánzó menet

c.) „Veterok” - szélutánzó mozgásokat fejeznek ki a kendő lengetésével, a kör közepébe való be-ki lépéssel, önmaga körüli forgással stb.

A leánytáncban korhatár nincs, így a „leány” egy gyűjtőnév, ami az egész női nemet átöleli. A női táncra jellemző a folyékony, könnyű, fenséges és játékos mozgás.

2. A legény táncokra jellemző az intenzitás, a merészség, az akrobatikus és harci elemekkel dúsított koreográfia. Gyakori a vetélkedés (perepljasz)

3. A páros táncok általában hasonlítanak a szláv népcsalád táncaihoz.

4. A vegyes táncok típusai:

a.) „Horovod” - korhatár nélküli, kézzel fogott tánc. Ezt a tánctípust általában vidám, szerelmes, vagy szomorú dalokkal, játékkal kísérik („Bajare”). A kézfogás variációi:

– sima oldalt nyújtott kézfogás,

– keresztezett kézzel való kézfogas,

– előre hátra nyújtott kézzel kézfogás.

b.) „Kolovorot” - ősi, a farsangbot (maszlennica) körüli tánc játékkal, a meleg időt dicsérő énekkel. A régi időszámoláshoz tartozó szertartás, amikor az oroszok ősei az időt a nap és a hold segítségével számolták. A nap-időt „kol” (egyenes, végén hegyesen kifaragott bot) segítségével mérték. Ez a táncstílus az elmúlt két évezred alatt először összeolvadt a „horovod” tánccal és később elveszítette értelmét. A régi hit követőinek lelkesedése által maradt fenn. Manapság újra születik, új értelmet kap a farsang ünnepeken. Néhány elem érdekes módon hasonlít a magyar hagyományhoz, pl. a farsangbot fonásához.

c.) Az „élő kör” - nyitó-záró-hullámzó mozgásokat tartalmazó kör koreográfiák.

d.) Humoros, vetélkedős, játékos, udvarlós és szólós dalok-táncok, paródiák és drámák, amelyek intenzív, cifrás lánylépeseket és akrobatikus elemekkel dúsított fiús részeket egyaránt tartalmaznak.

Odnorobova Eugénia

lektoráltak: Megyesi Éva és  Sitkéry Iván